Színházi bestiák Szegeden
A Szegedi Nemzeti Színház produkcióját a Bestiákat néztük a Kisszínházban, melyet Horgas Ádám állított színpadra.
Műválasztás szempontjából a történet tanulságos és elgondolkodtató. April de Angelis angol írónő az 1600-as évek színházi forradalmát mutatja be, amikor II. Károly angol király először engedélyezte, hogy a nők játszhassanak színházban. Megnyitják kapuikat a kisebb színházakat működtető kocsmák és kuplerájok, és felélesztik a két rivális, a Hercegi és a Királyi Társulat játszási jogát. A mű valós történelmi személyeket ábrázol különleges humorral és érzékenységgel. Ezen színésznők élete fájdalmasan kiszolgáltatott és küzdelmes volt. A kor közönsége úgy tekintett rájuk, mint különleges képességű prostituáltakra, akiktől az előadások után is kívánhatnak szolgáltatásokat. Ha nem akartak megfelelni ezen elvárásoknak, akkor megalázó gúnyolódásoknak és kegyetlen bosszúnak tették ki magukat.
Horgas Ádám rendezése nem tért el az eredeti műtől, hanem ezt tiszteletben tartva, életszerűn vitte színpadra. A részletesen kidolgozott előadás végig odaszegezte a nézők tekintetét, hisz nem volt benne egy unalmas vagy semmitmondó pillanat sem. A darab szereplőinek kiválasztása is a profizmust mutatja, hisz minden alkotó kimagasló művészi munkája, illetve meghatározó egyénisége, feledhetetlen estét okoztak mindenki számára.
Fekete Gizi alakítja a színházigazgató feleségét, Mrs. Betterton-t. Mint a színházigazgató párja mindvégig kimagasló szerepeket kapott. Figurája a színházi társulat központja, akit tisztelet övez. Tökéletesen alakított karakteres játékában a magabiztosság és az erő nyilvánult meg. Akkor is teljes odaadással és tartással játszik, mikor a színházigazgató öregsége miatt megválik tőle, és ebbe beleőrül.
Csorba Katát Nell Gwyn szerepében láthatták a nézők. Az utcán élő lány minden vágya, hogy bekerüljön a művészetek palotájába. A darab elején nem épp irodalmian megfogalmazott mondatai, (ami egy utcán élő ember szájából el is hangozhatott) megnevettették a nézőket. Szerepét kellő átéléssel és könnyedséggel alakította. Hitelesen hozta a szerencsétlen sorsú embert és a színházba bekerülő színésznőt is.
Szilágyi Annamária Rebecca Marshall szerepében sikeres színésznőt játszik. Szerethető játékstílusában nagyon jól formálta meg a szerepet. Színészi játéka és magabiztosságának kisugárzása feledhetetlenné tették az ő alakítását is.
Borsos Beátának Elisabeth Farley szerepében nem volt könnyű dolga. Az első felvonásban csendes, és kissé visszahúzódónak ismerhettük meg, bár nem ilyen sors jutott neki a darab további részében. Alakítása, és ezeknek az eltérő személyiségeknek a megformálása sem okozott számára nehézséget. Szövegmondása és színészi játéka szintén meghatározó alakja a darabnak.
Molnár Erika Doll Common szerepében monológjával az első pillanatban mosolyt csalt a nézők arcára. A mindenkit kiszolgáló, de bölcs gondolkodású hölgyet szintén az első percben meg lehetett szeretni. Szerepét kellő alázattal és komolysággal, ahol pedig kellett, ott humorral fűszerezve mutatta be.
A díszlet, melyet Horgas Péter tervezett, már az első pillanatban magához vonzotta a tekintetet. A vetítések és a fények még életszerűbbé varázsolták a darabot. A változások alatt a hat énekes zenei munkája, és Nagy János Afronauta handpan-on végzett zenei kísérete méltán részévé vált a darabnak. A közönség a legvégén vastapssal jutalmazta a produkciót.
Előadás után a művészek meséltek alakított karaktereikről. Fekete Gizi a következőt mondta: "Nagyon szeretem ezt a szerepet, és azt, hogy színésznőt játszom. Játszottam már színésznőt, de ez egy csodálatos asszony, szerintem ő mestere a szakmának. Nagyon boldog vagyok, hogy a bőrébe belebújhatok."
Csorba Kata a következőket mondta el: "Mindenki szélsőséges dolgokat játszott a színpadon, de talán én járom be a legnagyobb utat. Először narancsot és a saját testemet is árulom azért, hogy bekerüljek a színházba. Elérem azt, hogy a király szeretője legyek. Ugye egy létező személyről beszélünk. Elég sokáig szeretője volt II. Károlynak, két gyermeket is szült neki. Élete végéig támogatta a király őt."
Borsos Beáta a következő gondolatokat osztotta meg: "A szerep abban hasonlít hozzám, hogy színházi nő vagyok. Nyilván a sors azért nem. Azt gondolom, hogy nagy kihívás ez a feladat. Nagyon inspiráló egy ilyen próbafolyamat után, hogy vágysz arra, hogy újra játszhass. Minden alkalommal egy olyan lendülettel mész bele, mintha az első lenne. Az előadások jól mennek, és azt látom, hogy élvezi a közönség."
Tuska
