Szegedi paprika
A XVIII. század végén honosodott meg Szegeden a paprika kultúrája, akkor kezdték el termeszteni a paraszti gazdaságokban, amit a népi háziipar dolgozott fel. Forgalomba is azok a szegedi-alsóvárosi és innen kirajzó szentmihályteleki és röszkei parasztcsaládok hozták, akik termelték és feldolgozták. Ekkor viszonylag kis mértékű volt a termelés, de az Alföld déli részén ismerté vált a szegedi paprika.
A paprikapalántát a házak kertjeinek védettebb helyein nevelték, de szabadföldi ágyásokban, amit csak fagyok idején védtek alkalmi takarással. Nemcsak a fekete földekre ültették ki, hanem a homokra is. Többszöri szedéssel takarították be a termést, s ehhez hozzátartozott piros parikacsövek felfűzése hosszú füzérekre, amit késő ősszel végeztek, s az egész család részt vett benne. Piros füzérekkel ékesítették a házvégeket, az ereszaljakat és külön ágasokat is az udvaron. A művelet célja a szikkasztás volt, hogy feldolgozásra alkalmassá váljon, illetve a magát a romlást elkerüljék.
A század végén már nemesítők is szerephez jutottak, s új fajtákat adtak a köztermelésnek. Amíg háziipar volt az őrlés, illetve a törés is, addig a füzéreket a házi kemencében majd a dobkályhával fűtött helyiségben csontszárazra szárították, utána a házi törőszerkezettel, a "külüvel" lisztté törték, és kiszitálták az őrleményt.
Később specializálódtak a foglalkozások, létrejött a "kikészítők" rétege, ezek rendszerint paprikatermelő családok asszonyai, akik nagy tömegben készítették elő a saját termelésű paprikafüzéreket. Mellettük külön réteggé vált a füzéreket felvásárló és szállító közvetítők és fuvarosok csoportja. Később maga az őrlés is külön ipari szakmává vált. Kezdetben vízimalomban őrölték a paprikát, majd gőz- és villanyerővel, s közben az őrlés technikai berendezései is fejlődtek, amiben a szegedi iparosok is közreműködtek, s több szabadalmat is bejelentettek. A kereskedelmi fejlődés is figyelemre méltó, önálló foglalkozás lett a paprikakereskedelem, s belföldi exportáló cégek fejlődtek ki, így lett a szegedi paprika világmárka.
Forrás:
Erdei Ferenc: Város és vidéke
Jacsó Viktória
