Kübekháza karácsonyi hangulatban

Szegedtől 18 km-re fekszik Kübekháza, mely kis lélekszámú, de összetartó település.
Ma ismét Dr. Molnár Róberttel, a falu polgármesterével beszélgettünk. 

Mikulásként járja a gyerekeket

Decemberben is rengeteg programmal találkozhattak az itt élők. 21 éve minden december elején, végigjárja a gyermekes családokat, mint Mikulás. Hogy alakult ki ez a szép szokás?
Amikor ezt elkezdtem, országgyűlési képviselő voltam. Én mindig is szerettem a gyermekeket. Úgy gondolom, hogy egy empatikus ember, valahol a szíve mélyén mindvégig gyerek marad. Azt vallom, hogy az életünk értelme az, hogy tudjunk örömet szerezni másoknak. Fontos lenne megérteni azt, hogy mi azért vagyunk ebben a világban, hogy életünk folytán jó hatással legyünk a társadalomra. Minden Mikuláskor átélem, hogy a gyermekekben benne van a világra való rácsodálkozás, mely idővel sajnos egyre jobban kifogy belőlünk. Hogyan indult? Magam sem tudom. Egyszer saját pénzemből megvettem a csomagokat, és két állandó krampusz kísérőmmel elindultunk. Ez a szokás azóta is tart.

Idén, hány családot látogatott végig?
Pontosan hány családnál voltunk, azt nem tudom megmondani, de háromszáz csomagot készítettünk. Ilyenkor látom azt, hogy családok, hogy élnek. Hol van szeretet, békesség, szegénység, vagy esetleg széthúzás. Első megrázó élményem Mikulásként az volt, hogy bementem a szobába és azt láttam, hogy az apa részegen fekszik a kanapén. A két kisgyermek pedig egy fűtetlen lakásban volt. Ahova leültettek, pont az apa lába felől volt. Ekkor úgy gondoltam, hogy el kell mondjam neki, ha én megtiszteltem a családot azzal, hogy eljövök, akkor legalább üljön fel. Természetesen a következő években sem hagytam ki őket, és azt láttam, hogy elkezdtek kicsit igényesebben élni. Bárhova elmegyek, figyelem a családi körülményeket. Aminek nagyon örülök, hogy ma több jó példát látok, mint mikor elkezdtem. De ez a Mikulás járás arra is okot adott, hogy tudtam ahová megyek, oda tűzifát is kell vinni. Így nem csak csomagot kapott a család. Az életünkben nagyon fontos az is, hogy ne csak magunkkal foglalkozzunk. Figyeljük a körülményeket, ott, ahol kell, ne hagyjuk ki a segítséget. Ha mindenki megtenné a feladatát, teljesen más lenne a világ.

Mindenki Karácsonya

Minden évben advent harmadik vasárnapja környékén, megrendezésre kerül a Mindenki Karácsonya.
Mit kell tudni erről a jeles alkalomról?
Tulajdonképpen a Mindenki Karácsonyát mikor polgármester lettem, megörököltem. Akkor még szerényebb környezetben zajlott. Gyakorlatilag az iskolások meghívták a szüleiket, és a szakács nénik falusi kalácsot készítettek. Amikor polgármester lettem arra gondoltam, hogy szélesítsük ki ezt az eseményt. A rendezvényt az iskola helyett a templomban tartjuk. Aztán pedig egy szeretetvendégség volt sátorban. Bizony ki voltunk szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek. Ezután áthelyeztük az iskola alsó részére. Későbbiekben tradicionális magyar szokásokra tértünk át, mákos gubát, mákos tésztát készítettünk. Idén megint csináltunk egy újítást. A hallé mellé karácsonyi fánkot készítettünk, vaníliasodóval leöntve. Eben az ünnepben olyan csodálatos , mikor látjuk a gyermekeinket, amikor megtapasztaljuk a megmutatkozó szeretetet, talán kicsit ezzel rávilágítunk arra is, hogy ajándék az életünk mely kegyelemből van és, hogy nekünk az eljövendőt kell keresnünk. A szeretet az egy olyan dolog, hogy minél többet adunk, annál több lesz. 

Idén az óvodások és iskolások műsora mellett meglepetésvendégek is voltak. 
17 éves álmunk vált valóra, hogy a két szomszédos testvértelepülés közt határ nyíljék. Idén, október 8-án ez az álom meg is valósulhatott. Aztán felkerestük a szomszéd falu iskoláját kapcsolatfelvételre. Nagyon örültünk, hogy Majdán és Rábé települések gyermekei is velünk ünnepeltek, és egy csodálatos pásztorjátékot adtak elő. Abban hiszek, hogy ápolni kell a kapcsolatokat, hisz így tudjuk megismerni mások szokásait, tudását. Írtak egy levelet is, melyben megköszönték a szívélyes fogadtatást. Erről ismerjenek meg minket, hogy szeretettel vagyunk egymás iránt.

Apró ötletekkel színesítjük a falut

A faluban a legszebben díszített ablak is jutalmazásban részesül.
Harmadik éve létezik ez a programunk is. Meghirdetjük és a könyvtárban lehet egy számot kérni. Ezt kell kitenni az ablakba. A feldíszített ablakról egy fotót kérünk, mely kikerül a könyvtár oldalára, és a legtöbb lájkot kapott ablak ajándékot kap. A helyi Manufaktúra a támogatója ennek a dolognak. A lényeg az, hogy apró ötletekkel színesítsük a falusi életet. Én ebben a faluban nőttem fel, ami egy kis szürke falu volt. Azt tapasztalom, hogy a közösségi összefogásnak szép eredményei vannak. 2002-ben gondolati síkon felépítettünk egy tervet, hogy ezt a falut újra kell építeni. Ugye pénze soha nincs úgy az embernek, mint ahogy szeretné. De akkor mi a megoldás? A találékonyság, az összefogás, a kreativitás. Arra jöttem rá, hogy a szegénység tud igazán kreatívvá tenni bennünket. Mi itt Kübekházán, gyakorlatilag a semmiből hoztunk létre dolgokat. Erre a Manufaktúrára egy fillérünk nem volt. Elkezdtük csinálni, és mikor a díszburkolatot letettük, addigra alakult ki bennünk, hogy mit is szeretnénk. Mertünk nagyot álmodni és nemcsak egy kávézóban gondolkodni, hanem mellé gondoltunk egy cukrászatot, be szerettük volna mutatni ételekben is a helyi ízeket, ahol helyet kaptak a sváb ételek is. Kemencébe is tervbe vettünk és rájöttünk, hogy abba süthetünk pizzát is, hogy a fiataloknak is kedvezzünk vele. Ezek után jött egy pályázati kiírás, amit mi is beadtunk, kaptunk rá 5 millió forintot, amiből a felszereléseket meg tudtuk vásárolni. A nyitásra annyi pénzünk maradt, hogy egy kevés alapanyagot tudtunk venni. Ezt követően hétről-hétre szereztük be azokat a dolgokat, melyekre szükség volt. 

Mézeskalács ház

Meg kell még említsük Kübekháza másik nevezetességét, a Mézeskalács házat is, ahol nemrég a gyermekek mézeskalácsot sütöttek.
Ennek egy nagyon érdekes története van. Előzőleg ezen a helyen egy sufni volt. Arra gondoltam, hogy átépítenénk. Ezt is részben pályázatból tudtuk megvalósítani. Viszont nem volt békességem, mikor elkezdtük építeni. Kihívtam egy statikust, aki megállapította, hogy nincs alapja az épületnek. Gyakorlatilag az alapozástól kellett kezdeni az egészet. Szerettük volna, ha külső kinézetében mézeskalács hangulatot tudna árasztani, hisz a mézeskalácshoz fűződő érzelmek hiányoznak az életünkből. Hisz ha valaki a mézeskalácsra gondol, az kellemes illatú, és bensőséges érzés szállja meg az embert. Így alakult ki ez a civil szolgáltató központ, ami eléri az emberi szíveket. Januártól szeretnénk, ha egy újabb nagy lendületet kapna ez a ház. Csináltunk eddig is nyári táborokat, gyermekfoglalkozásokat. Azt látom, hogy a társadalmi kapcsolatok hiányoznak a mai ember életéből.
Ide ha bejön valaki, nem a telefonját fogja nyomogatni, hisz lehet érezni a foglalkozásokon az összetartó erőt. Ezek a programok teljesen ingyenesek. 

Végezetül Karácsony közeledtével mit üzen az olvasóknak?

Ragadjuk meg a jelen ajándékát, és tekintsünk a jövő felé. Úgy építsük a jövőt, hogy ne csak nekünk szóljon, hanem annak a közegnek, ahol élünk, de az országnak is.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott, boldog, békés Karácsonyt!

                                                                                                                                                                Tuska