Articsóka

Már az ókori Egyiptomban is termesztették, Európában először Spanyolországban jelent meg a 15. században, innen terjedt el a kontinensen. Ma leginkább Franciaországban és Németország melegebb területein fordul elő. Táplálékként a virágzatát és a rügyeit fogyasztják, a gyógyításban a leveleit.
A 16. században már tudtak a gyógyító hatásáról is, sőt Franciaországban egész articsóka-gyógyászat jött létre. Ők az alábbi alkalmazási terülteit érintik a növénynek: cukorbetegség, epehólyag bántalmak, érszűkület, gyengeség, köszvény, máj betegségek.
Az articsóka támogatja a vesék vizeletkiválasztását, elősegíti a normál vízháztartást. A cinarin tartalmánál fogva pozitívan hat az epepangásra, stimulálja az epehólyag működését. Májvédő funkciója is van, valamint elősegíti a máj regenerálódását. Csökkenti a megemelkedett vérzsírszintet, jelentős eredményeket érhetünk el vele az érelmeszesedés megelőzésében.
Az articsóka cinaropikrin tartalmánál fogva élénkíti a gyomorsavképződést, segíti a nehezen emészthető ételek feldolgozását. Fokozza a vérkeringést, segíti a vértestképződést, erősíti a véredényeket.
Ellenjavalat:
Epeköves vagy epekőképződésre hajlamos egyének ne szedjék.

Forrás:
Dr. Ulf Böhmig: Természetgyógyászat otthon
https://multi-vitamin.huhttps://herbahaz.hu

                                                                                                              Horváth Erzsébet
                                                                                                           Gyógynövény szakértő
                                                                                                     https://zsoka-fitoteka.webnode.hu