Szeged főtere

A görög agora és a római forum folytatása volt középkorban a főtér, ami egyben szolgált a város fő színhelyének, ahol ünnepségeket, népgyűléseket, kivégzéseket tarthattak, majd ez bővült a piac szerepével. Ez a hagyomány kelt életre az alföldi városokban a XVII. és a XVIII. században. Ugyan  legtöbbször sárosak, porosak voltak a terek, de mégis a városi közösségi élet színterei lettek. A XIX. századra megszépültek a terek, reprezentáns épületek épültek, kikövezték, s klasszikus stílusú középületekkel bővültek. 
Szegeden a Klauzálról elnevezett fátlan téren egy patrícius ház erkélyéről mondta el Kossuth a híres toborzó beszédét: "Szegednek népe, nemzetem büszkesége". Ilyen főtereken létesültek a templomok, banképületek, városházák, nagyobb iskolák. Itt voltak a piacok is, már hajnaltól hozták be a környékbeli parasztok a zöldségeket, gyümölcsöket, tyúkot, tojást, amik gyakran kézművesipari termékekkel is bővültek. 
Szeged az 1879-es árvíz után újjáépült, s az újjáépítési terv szétválasztotta a város tereinek a funkcióját: reprezentációs, összejöveteli hely a Klauzál tér, a gabonapiac a víztorony mellett, a paprika piac a Mária Valéria téren, az általános piac pedig a Mars téren lett, Ez a felosztás bővült a Dóm térrel, ami a Szegedi Szabadtéri Játékoknak ad helyet.

Forrás:
Erdei Ferenc: Város és vidéke

                                                                                                                   Jacsó Viktória