Hamupipőke mesebalett a Szegedi Nemzeti Színházban
A Szegedi Kortárs Balett november 15-én mutatja be Hamupipőke című mesebalettjét,
Juronics Tamás rendezésében. Ma vele beszélgettünk.
Hagyományos rendezésben kerül színpadra a darab, vagy inkább modern
feldolgozásban?
- Nem az első gyermek balett, amit létrehozunk. Készítettünk Hattyúk tava gyermekverziót, és a Diótörőből is egy nagyon játékos, interaktív darabot, amit már hét éve játszunk. Ideje volt tehát a sorozat folytatásán gondolkodni, hisz ez a klasszikus mesebalettek közül az egyik legismertebb. Csajkovszkij mellett a másik nagy balett zeneszerző, Prokofjev írta a muzsikáját. Nagyon kedvelem a klasszikus műveket, szeretem őket olyan verzióra átdolgozni,amely megfelel a mai gyerekszínházi elvárásoknak. Társulatunk nem kifejezetten alkalmas nagy klasszikus balettek kiállítására, elvégre kicsi együttes vagyunk, viszont nagyon tehetséges és különböző karakterű táncművészeink vannak, akik kiválóan alkalmasak mindenféle szerep előadására. A koncepció felállításánál az jutott eszembe, hogy Szegeden ritkán játszunk klasszikus zenére hagyományos kiállítású darabot. A mostani balettben ezért igyekeztem arra törekedni, hogy a klasszikus vonal megjelenjen. Ezzel azt a nézői igényt is szeretnénk kiszolgálni, hogy Szegeden ne csak kortárs tánc legyen jelen. A darabban a spicc technika is megjelenik, ami Hamupipőke táncának és lényének a különlegességét szimbolizálja. A cipő központi szerepet játszik, elvesztése, majd tulajdonosának keresése a legfőbb motívuma a műnek. Nálunk a táncban az üvegcipő nem tud megjelenni, helyette lesz a spicc cipő. Ehhez persze olyan különleges táncos is kell, mint Claudia Elvetico, aki már második éve társulatunk tagja, Olaszországban klasszikus balettet tanult, és abból képezte át magát modern kortárs táncossá. A látványban arra törekedtem, hogy a mesevilág valóságát, ugyanakkor a csoda lehetőségét is hordozza a díszlet. Reális térben játszódik, de például amikor a palotába érkezünk, az egy ügyes és gyors technikai bravúrral jön létre. Szintén az előadás különlegessége, hogy mivel valóban nem vagyunk sokan, ezért bevontuk a VargaBalett Táncműhely növendékeit. Varga József régi jó barátunk, hiszen együtt kezdtük annak idején a szakmát itt a Szegedi Nemzeti Színházban. Kiváló pedagógus, fantasztikus iskolát vezet több mint kétszáz növendékkel Makón, Hódmezővásárhelyen és Szegeden. Ezekből a csoportokból válogattuk össze azt a negyvennégy lányt, akik váltva vesznek majd részt az előadásokban. Ők fogják képezni a tömegjeleneteket. Egyik ilyen maga a báli kép, aminek érdekessége, hogy csak nők fognak benne megjelenni. A bál célja ugyanis az, hogy a herceg menyasszonyt találjon, ezért a hölgyek felsorakoznak, felkínálják kezüket a házasságra, és, mint egy rajongott sztárt várják a herceget. Másik képben a tündérek szerepében kisebb növendékeket láthatunk, a legkisebbek pedig az egereket alakítják majd. Ők lesznek Hamupipőke segítői. Azt gondolom, izgalmas, és példa értékű, hogy gyereknézők gyerekeket láthatnak profi munka közben a színpadon. Azoknak a szülőknek és gyermekeknek, akik pedig a közös munkában részt vesznek, nagy izgalom, lehetőség és egy életre szóló élmény mindez.
Ha egy gyerekdarab színpadra kerül, mennyire érinti meg a felnőtt nézőket?
- Aki nyitott arra, hogy kicsit játsszon, és a mese igazságát elfogadja - ahol a jó mindig nyer, a rossz pedig elnyeri büntetését-, azok a nézők biztosan élvezni fogják. Szép balettet állítunk színpadra reményeim szerint, csodálatos zene kíséretében. Összességében van egy olyan bája a történetnek, amit kortól függetlenül bárkinek ajánlok.
Tuska
