A szegedi Városháza

A szegedi városháza legelső formája már 1728-ban elkészült, amit 1799-1805 közt átépítettek Vedres István tervei alapján. 1849-ben két alkalommal is ülésezett is az országgyűlés, sőt Haynau az épület tornyából figyelte a szőregi csata eseményeit, s majdnem egy magyar ágyúgolyó halálra sújtotta. Ezért a toronyba fúródott golyó sokáig a szabadságharc egyik jelképe volt.
1879-ben a nagy szegedi árvíz megrongálta az épületet, ami a Belváros feltöltése után mélyre került, így Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján újraépítették, és új emelet is került rá 1883-ban.
Maga az épület rizalitos épületnek számít, ami azt jelenti, hogy a hosszú homlokzatsort egy kiugrás teszi színesebbé, ami a teljes magasságában végigfut. Ezek a kiemelkedő részek nem nagy mértékben térnek el a homlokzatsíkjától, hogy ne vessenek nagy árnyákot, csak élénkítsék az épület megjelenését, de ne törjék meg azt.
A lépcsőházban 3 üvegablakon keresztül szűrődik be a fény, a középsőn Szeged címere látható, alatta a királyi mottó: "Szeged szebb lesz, mint volt". A városi közgyűlés falairól Sissy, I. Ferenc József, Tisza Kálmán, és Tisza Lajos arcmása tekint le ránk. A mennyezeti freskó közepén angyalok emelik magasba a város címerét.

1883-ban épült a Sóhajok hídja velencei mintát követve, mivel Ferenc József a városba látogatott megtekinteni az árvíz utána újjáépítést. A császár a Bérpalotában szállt meg, s így közvetlenül átjuthatott a városházára, nem kellett az akkor Piacz térként ismert Széchenyi téren átkelnie, mivel az megletősen sáros volt. Más hagyomány szerint a rabokat kísérték az ítélőszék elé, akik sóhajtva keltek át a hídon. Ennek ellentmond egy másik elképzelés, miszerint a hídon átkelő polgárok sóhajtozva keresték fel az adóhivatalt.

Forrás:
Blazovich László: Szeged rövid története

                                                                                                           Jacsó Viktória