Interjú Varga Tímea iparművésszel

Ma Varga Tímeával beszélgetünk, aki Budapesten az Iparművészeti Egyetemen végzett, de tanult Londonban is a College of Fashion textil-ruhatervező szakán. Ezen kívül foglalkozott látványtervezéssel, dekorációval is.
Miért csinálsz ékszereket? Hogy jött az ihlet?
Ha az ember művész, akkor eleve egy kis másság van benne, ami belülről fakad, s amitől alkotni tud. Ez a különbség valahogy kívül is manifesztálódik. Nem azt mondom, hogy mindenben, de néha-néha egy-egy dologban bizony meglátszik. Mivel textiles vagyok, sokáig próbáltam, hogy trendin öltözzek, de egy idő után azt vettem észre, hogy ahogy öregszem, úgy elkezdtek ragaszkodni azokhoz a ruháimhoz, amiben biztonságosan érzem magam, és ami nem feltétlenül épp a divatnak megfelelő. Meg rájöttem a saját határaimra is. Kezdtem észrevenni, hogy persze nagyon csinos egy-egy ruha a 180 cm-es 40 kilós 18 éves lányon, de nem feltétlenül érzem én is ugyanúgy jól benne magam. Így jött az, hogy akkor farmer, meg valami egyszerű. De szeretném azt is, hogy valami öltöztessen, ezért elkezdtem valami ékszert keresni. Olyan ékszert, ami picit öltöztet, picit különleges, de azért mondjuk ne nagyon ríjon ki, s hétköznap is lehessen hordani. Volt sok-sok próbálkozásom, s akadt olyan is, ami tetszett, de azért egy sem volt az, amire azt mondtam volna, hogy "igen, ezt szeretném"! Ekkor megfogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy mi lenne, ha én magam csinálnék valamit, valami olyat, amire vágyom.
Így először jöttek csak a gyurmaékszerek. A legelsőt valamikor 2007-ben készítettem, de azok nyilván még nem ezek voltak, amiket ma csinálok, hanem egy sokkal korábbi kísérletezés. Volt egy kisebb szünet közben, mert sokat dolgoztam, s így nem tudtam evvel foglalkozni komolyabban. S aztán még teljesebben, még jobban felmerült ennek az igénye bennem, csak közben arra gondoltam, hogy jó lenne, ha ez nem csak egy ékszer lenne, hanem kapcsolatban lenne a természettel is. Így a gyurmaékszereket elkezdtem természetes kövekkel kombinálni. Ezeket ösztönszerűen választottam ki, s bár tudom, bizonyos köveknek vannak gyógyító hatásuk is, de én az ösztöneimre bízom magam, s amit úgy érzem, hogy oda való, azt beletettem. Nem szoktam úgy vizsgálni őket, hogy ez itt gyógyít, vagy ott gyógyít, inkább arra törekedtem, hogy harmonikus legyen az összhatás. S bízom is abban, hogy nem véletlen, hogy pont az illik akkor oda.
A 3. összetevő a fa gyöngy, ami úgy jött, hogy Görögországban voltam nyaralni, és ellátogattunk a Meteorákra. Nagyon érdekes volt az egyik kolostorban, mert olyan békés, kellemes nyugalom vett rajtam erőt. Itt bementünk az egyik kis helyiségben, ahol éreztem, hogy nagyon finom illat van, s megláttam rózsafüzéreket fellógatva. Kezembe vettem az egyiket, s olívafa illatot lehetett érezni. Úgy döntöttem, hogy megveszem. Itthon többen mondták, hogy de sajnálják, hogy neki nincs ilyen rózsafüzérük. S ekkor eszembe villant, hogy egy rózsafüzért nem hordhat az ember mindig magával, de mi lenne, ha szereznék ilyen gyöngyöket, amikből ezek a rózsafüzérek készültek, s beletenném őket a karkötőkbe. Utánajártam, s Betlehemből, Jeruzsálemből rendelem az olívagyöngyöket. Így jött ez a három összetevő. Maga a forma úgy alakult ki, hogy régebben voltak ilyen-olyan kapcsos formáim, de mivel én is viseltem a karkötőimet, s időnként egyedül voltam otthon, nem volt aki segítsen a bekapcsolni, egyedül pedig nehéz volt. Így ma már elasztikus szálra teszem a gyöngyöket, mert ez a legpraktikusabb, csak felhúzom vagy leveszem, amikor akarom, s pillanatok alatt kész vagyok. Így egységben van a mai rohanó világgal is. 

Mit ad ez neked?
Egyfajta öröm is maga a készítés is. Örülök, amikor elkészítem. Örülök, amikor van egy ötletem, s az megvalósulhat. A gyurmagyöngyöket saját kézzel készítem, s van ennek a gyurmának egy olyan sajátossága, hogy mivel ezeket lapokból állítom össze, tehát nekem a képet, amit majd látni akarok rajta, azt függőlegesen kell összeraknom. Vagyis ki kellett találnom, hogy hogy kell azokat a lapokat színekből összerakni, mert hogy utána ezt szeletelem, s ezt teszem rá a gömbre. S ennek van egyfajta játéka, először is az, hogy ezt nagyobba rakom össze, mint a gömb. Kezdetben egy 8 cm-es átmérőjű körbe, de néha van, hogy ez nagyobb. Ahogy elkészül ez, úgy a kép is kirajzolódik. Miközben egyre kisebbé formálom, egyre hosszabb lesz ez a henger, s egyre zsugorodik össze a minta, sokszor változik maga a motívum is. S itt van az izgalom is, megmarad-e az, amit szerettem volna, vagy itt is beleszól a természet, s az anyag is formálja saját magát. Ha mind ez mellett sikerül, akkor az egy nagyon nagy öröm és boldogság. S ahogy én is szeretem a szép dolgokat, úgy látom másokon is a boldogságot, amikor kibontják az ajándékot.

Kiknek ajánlod?
Szoktam készíteni gyerekeknek is, csak nekik más motívumokkal, igyekszem játékosabbat létrehozni. De viselhetik fiatal hölgyektől egészen az idős korosztályig. Mindegyik korosztályból volt már vásárlóm. Nemrég egy 70 valahány éves tanár nénim állított meg, hogy ez nagyon tetszik neki, s szeretne venni belőle. Nyilván van egy szűkebb réteg, ami 25 éves kortól egészen addig, amíg úgy érzi az ember, hogy szeret öltözködni. 

Milyen érzéseket kelt benned maga az alkotás?
Jó érzés valamit létrehozni, kreativitást kiélni. Magánemberként és az alkotásaimmal is adni szeretnék: szeretet, örömöt, magamat.Legyen bármilyen terület, amivel foglalkozom, ez az, ami szenvedélyesen hajt. Igen szenvedéllyel, mindenhez így közeledek. Igazi nagy szerelmem az "ékszereim".

                                                                                                                         Horváth Erzsébet