Közönségtalálkozó a Somogyi-könyvtárban
2019. október 9-én a Somogyi-könyvtárban a Szegedi Nemzeti Színház közönségtalálkozót tartott Gimesi-Jeli-Tasnádi-Vészits: Időfutár című művével kapcsolatban, amin részt vett Barnák László a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, rendező, Gömöri Krisztián és Sziládi Hajna színművészek, valamint Gyüdi Eszter zeneszerző. A moderátor szerepét Almádi Róbert vállalta magára.
Barnák László elmondta, hogy a történet alapját az adja, hogy Tasnádi Istvánt felkérték egy rádiójáték megírására, aki kereset maga mellé még két szerzőt: Gimesi Dórát és Jeli Viktóriát. Ezt a sorozatot 2-3 évig folyamatosan adták a rádióban nagy sikerrel. Felmerült a kérdés, hogyan lehetne ebből könyvet írni, így megszületett az Időfutár 1., ami olyan szerencsésen befutott, hogy további kötetek követték. Ekkor kapcsolódott be Vészits Andrea, mint társszerző. A mű sok szállal kapcsolódik Szegedhez, hisz Vészits Andrea Móra Ferenc dédunokája, valamint Gimesi Dóra egy fiatal szegedi szerző. Az, hogy ebből színházi darab született, az annak is köszönhető, hogy Gemza Pétert, a debreceni Csokonai Színház igazgatóját nyaggatták a gyerekei, hogy milyen jó lenne ezt a történetet színházban is látni. De mivel nem lehet egy 7 kötetnyi történetet egyetlen estébe belesűríteni, így kiválasztották 2. és a 3. kötetnek a szereplőit és történetszálait, és abból vegyítettek egy újat. Először Debrecenbe mutatták be a Csokonai Színházban, majd átkerült a Pesti Magyar Színházhoz. Az alaptörténet az, hogy egy 15 éves lány nagyon tehetségesen sakkozik, s mattot ad a sakkgépnek, amivel tulajdonképpen elkezdődik egy időutazás, visszarepül 1791-be, Kempelen Farkas és Mozart korába, amikor is a Varázsfuvola, Mozart utolsó operája készült.
Sziládi Hajna színművész alakítja Hanna szerepét, az az főszerepet. Mivel közte és az alakított szerep közt 12 év van, neki is tennie kellett egy időutazást önmagában a 15 éves önmagához. Nem volt nehéz evvel a vagány, okos középiskolás lánnyal azonosulni, aki bizonyos helyzetekben nagyon szókimondó, bátor. Nagy pluszt adott az, hogy közel érzi magához azt a fajta diáknyelvet, amit Hanna használ, így viszonylag könnyen ment a szövegtanulás is. Be kell látni, hogy Hanna nem csak örömteli kirándulásként éli meg ezt az időutazást, hanem mivel ez egy baleset következménye, így van egy kezdeti sokk is. Mivel elég vagány és bátor, gyorsan alkalmazkodik a helyzethez, de azért szeretne ő is hazajutni. Közben persze szert tesz kapcsolatokra, amik nehézzé is teszik a hazajutást. Van benne egyfajta Harry Potter analógia is, hisz Harry is egy átlagos fiú, aki valamiben jó, valamiben meg kevésbé, így elég könnyű vele azonosulni. S be kell látni, hogy a barátai nélkül nem menne semmire sem. Ez Hanna esetében is így van, szóval nem egy szuperhősről van szó, hanem egy hétköznapi lányról, aki bár megvan a magához való esze, egy olyan helyzetben, mint az időutazás, nehezen boldogulna, ha nem lennének a barátai: az informatikus és matek zseni Bulcsú, a szuper okos és művelt Zsófi, s a bátor Szabika. Vagyis nem egyedül Hanna fogja ezt a dolgot megoldani.
Gömöri Krisztián alakítja Kempelen Farkas szerepét, akinek az egyik híres találmánya a sakkautomata, ami Török néven vált híressé. Kempelen Farkas korának meghatározó feltalálója volt, aki az mellett, hogy tudós, még hat nyelven is beszélt. Mély döbbenettel fogadja Hannát, mivel segítőjével, Sándorral azon dolgoztak, hogy tudnának a jövőbe eljutni, hogy minél többet megtudjanak az ottani létről, s többek közt a magyar emberekről. Fordítva sül el a kísérlet, ugyanis a jövőből jön el egy ember a múltba. Hanna mattot ad a gépnek, így kerül a múltba. Kempelen megpróbál minél többet megtudni a jövőről Hannától.
Gyüdi Eszter komoly kihívással nézett szembe, hiszen egyrészt a történet egy kamaszlánynak a nagyon érdekes, kalandos kirándulása, másrészt egy sci-fi is, valamint bekapcsolódik még a harmadik momentum is, a Varázsfuvola. A történetnek megvannak a figurái, akik elég jól körvonalazhatóak, meg tudjuk mondani, milyenek is ők, s így kapnak egy zenei témát. S van a Varázsfuvola, amiben rengeteg gyönyörű dallam van. Az volt a bölcsebb döntés, hogy nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a Varázsfuvolában az adott dallam éppen milyen dramaturgiai szerepet tölt be, hanem az Időfutár jelenete megy, s ha oda illik valamilyen módon valami a Varázsfuvolából, akkor azt beemeltük. Tehát így már 3 szálon tud menni a dolog avval, hogy a karakterpároknak van egy saját motívuma, azzal hogy van a varázsfuvolai zenénk, s azzal, hogy ezt úgy keverjük, ahogy szeretnénk, hisz egy időutazásról van szó. Azt igyekeztem elkerülni, hogy rockosítsuk vagy poposítsuk a Varázsfuvolát. Inkább arra gondoltam, hogy az lenne a jó, ha el tudnának különíteni őket. Tehát nem mix lesz belőle, hanem inkább montázs. El kell mondani, hogy 3 zenész van: spinéten játszom én, ami a csembaló egyik fajtája, csellón Ábrahám Máté, fuvolán Nagy Veronika játszik. Minden élőben történik.
Barnák Lászlótól kérdezték, hogy ebben az évadban ez a 3.
olyan produkció, ami a színházról szól: a Színházi bestiák, a Moliére is,
valamint ez is ilyen. Mindegyik a színházat mutatja be különböző oldalról, s
miért jó a színháznak a színházról beszélni? "Mert ez az életünk, és ez a
hivatásuk, a szerelmünk, a gyökerünk, a félelmünk, a vágyunk, s minden ehhez
kapcsol." De nem tudatos építkezés eredménye ez, hanem hogy hogyan követik
egymást a bemutatók, az annak is a függvénye, hogy melyik rendező hogy ér rá,
vagyis az időpontokkal sakkozunk. Persze érdekel minket, hogyan lehet színházat
csinálni, s hányféle módon lehet ezt megtenni. A történet egyfajta science
fiction, és egyfajta thriller, hisz eljutunk addig, hogy Hannát börtönbe
zárják, s hajnalban ki fogják végezni. Vagyis elérünk egy olyan pontig, hogy
soha nem fog senkivel találkozni, akit ismer. Ha mi nem is tudunk az időben
utazni, de bármikor előfordulhat, hogy olyan helyzetbe kényszerülünk, ahol
vadidegen emberek vesznek körül, s nem látunk kiutat, nem tudjuk mi fog velünk
történni. Nagyon izgalmas az, hogy Kempelen hogyan jön ki egy emberrel, aki a
jövőből jött. A tudósban hatalmas a felfedező vágy, a kíváncsiság arra, hogy
lesz-e olyan, hogy Magyarország 200 év múlva? Lesz-e olyan, hogy kultúra,
illetve színház? Hogyan fognak beszélni, kommunikálni az emberek?
Mozart életében is felmerül az a kérdés, hogy mi van, ha nem mutatják be ezt a
darabot? Mozart mondja is a darabban, hogy ha ez a zene nem szólal meg, akkor holnapután
azt sem fogják tudni, hogy egyáltalán létezett. Miközben 228 évvel később is
tudjuk, és hivatkozunk rá. Vagyis a darab túlmutat azon, hogy egy ifjúsági
történet, mert sok komoly kérdést tesz fel. Borovics Tamás alakítja a gonosz
rendőrminisztert, Gotthardit, aki megkérdezi a darabban, hogy itt cenzúra van?
Hogy itt azt gondolják, hogy nem lehet a színházban arról beszélni, amiről
szeretnénk?
Legalább 5 olyan darabunk van (Moliére, Ludas Matyi, Johanna, 1984, Időfutár), ami azt veszi górcső alá, hogy mi zajlik körülöttünk, milyen közegben, társadalmi viszonyok között élünk. Hisz a színháznak -azt gondolom- az egyik legfontosabb feladata reflektálni a saját környezetére, természetesen intelligensen, s olyan módon, hogy nem direktbe fogalmazzuk meg a véleményünket, hanem felmutatunk bizonyos helyzeteket, és bemutatunk bizonyos embereket. Ebből a néző leszűrheti, hogy magáénak érzi-e a problémát, vagy inkább azt gondolja, hogy a másik oldalon áll. Semmiféle politikai vetülete nincs a dolognak, sokkal inkább arról szólnak, hogy felmérjük, mi felé tart a világunk. Felmerül, hogy akarunk-e beleszólni bizonyos kérdésekbe, illetve merünk-e tenni valamit. S ez sok mindennel összefügghet: természettel, nők helyzetével, országunkba érkező s innen távozó emberekkel. Azok a történetek, amik a színházban előkerülnek, avval válnak élővé, hogy kapcsolatot mutatnak a mai emberekkel. Egyébként a színház múzeummá válik.
Már 2. évada egy színházpedagógiai program is kapcsolódik az előadásokhoz, s most az Időfutárhoz is. Az előadás során van egy ráhangoló foglalkozás, majd megnézik a gyerekek az előadást, ezt követi egy összegző foglalkozás. Sziládi Hajna elmondta, hogy nagyon nagy élmény volt ebben részt venni, mert azonnali visszajelzést kap, s különösen érdekes figyelni azt, hogy mindenről van véleményük a fiataloknak, s mennyire nyitottak.
A bemutató október 18-án lesz, ahova mindenkit várunk szeretettel!
Horváth Erzsébet
