A karácsonyfa eredete
Közeledik karácsony ünnepe, mikor ugyanis karácsonyfát állítunk. De vajon mindenki tudja, hogy honnan ered ez a szép szokás? Természetesen itt is több teória van, amiből szemezgethet az ember.
Azt mindenki tudja, hogy karácsonykor Jézus Krisztus születését ünnepeljük, maga az ünnep azonban 325 és 335 között született Rómában. Jézus születésének időpontja hitviták kereszttüzében állt, egyesek áprilisra tették, mások szerint novemberben történt a nagy esemény, és voltak, akik szerint a Megváltó januárban látta meg a napvilágot.
Végül a választás december 25-ére esett, főképpen azért, hogy az ekkor tartott téli napfordulóra időzített pogány "Sol invictis", vagyis legyőzhetetlen nap ünnepét a keresztény hagyomány is a magáévá tehesse, illetve hogy azt kiválthassa. Ugyancsak ebben az időszakban zajlott a római világban a napfordulóhoz kapcsolódó Saturnalia (december 17.), mely szintén összemosódott a karácsonnyal. A karácsony, vagyis Jézus születése azért is vált ünneppé, hogy a niceai zsinat határozatát, amely szerint Jézus Isten és ember egy személyben, erősíthesse.
Először Németország területén díszítettek valamikor a 16. században. Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben. Az életfa vagy a zöld ág élet-szimbóluma gyakran kapcsolódik a különböző ünnepek népszokásaihoz, így a téli napfordulóhoz és a karácsonyhoz is. A téli napforduló az északi féltekén december 21-22-ére esik, míg a déli június 21-22-ére. Ezért is volt, hogy míg a nyári napforduló alkalmával azért gyújtottak tüzeket, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény diadalát, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték. Sokan úgy hitték, hogy a nap tulajdonképpen egy isten, a tél pedig akkor jön el, amikor a napisten beteg és gyenge lesz. Az örökzöldek így a növények és fák virágzására, a napisten megerősödésére és a nyárra emlékeztette őket.
A karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. században terjedt el a Német-római Birodalomban, mikor a keresztények elkezdtek feldíszített fenyőfákat állítani otthonaikban. Valószínűleg Luther Márton volt az első, aki égő gyertyákkal díszített fel karácsonyfát. A német reformátor éppen hazafelé tartott egy téli estén, mikor az egyik fenyőn egyszer csak ragyogó csillagfényekre lett figyelmes; Luthert annyira magával ragadta a látvány, hogy mikor hazaért, mindenáron be akart számolni családjának a jelenségről, s jobb ötlete nem lévén, elővett egy fát és gyertyákat helyezett rá.
Az 1890-es években a karácsonyfa hihetetlen népszerűségre tett szert, Amerika pedig nagyra tört - legalábbis ami a karácsonyfák méretét illeti: ugyanis míg Európában ebben az időben maximum 1,2 méter magas fenyőket vágtak ki, addig az amerikaiak plafonig érő fákat állítottak. A 20. század elején az amerikaiak házilag gyártott díszeket aggattak a fenyőre, míg a németek továbbra is az almát, a mogyorót vagy éppen a marcipános sütit favorizálták. Hamarosan elterjedtek az égősorok is, így a karácsonyfák napokon át hirdethették az ünnep szentségét - s immáron egyre többször a városok főterein.
Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben, ám elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott. A hatvanas években, adventi időszakban, Pesten fenyővásárok voltak. Az aradi Alföld című újság 1862-ben arról számolt be, hogy egy nőnevelő-intézet növendékei Deák Ferencnek karácsonyfát állítottak, amelynek minden ágán egy-egy általuk készített kézimunka függött. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa 1866-ban, Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi tárgyú elbeszélésében jelent meg először.
